A XXI. Csángó Fesztivál keretében idén az V. Magyar-magyar konferenciára került sor, melynek témája a csángó kisebbségi megmaradás volt. Szombaton délelőtt a Déryné Művelődési Központ nagytermében néhány jászberényi érdeklődő is volt, a fesztiválra érkezetteket is sokan képviselték. A konferencia szervezésében Kocsán László dolgozott sokat, s köszöntő szavaiban Papp Imrét szólította, aki viszont a fesztivál alapítója, s e napon a konferencia levezetője, moderátora volt.

A konferencia megnyitása rendhagyó volt, Antal Tibor egy szép csángó éneket adott elő. Ő 1991-ben, 11 éves gyermekként járt először Jászberényben, ma Gyimesfelsőlokon tanár. Papp Imre bevezetőként felidézte az első erdélyi, csángóföldi utazását 1990-ből, amikor olyan vidékre léphetett, amelyről tudta, hogy ezt meg kell mutatni a világnak. Papp Imre és a Jászság Népi Együttes – a város támogatásával - így rendezte meg 1991-ben az első csángó fesztivált, amikor elhozták szülőföldjükről azokat, akik olyan értékeket tudtak megmutatni Jászberényben, melyek nélkül nem lehet magyar népszokásokról, zenéről, viseletekről, táncról, hitről, nyelvről beszélni.

A konferenciát Szabó Tamás polgármester is köszöntötte. Azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti öntudat erősítése nagyon fontos, s ebben számos előrelépés tapasztalható. Örömmel említette, hogy a kettős állampolgárságot kérők eskütétele Jászberényben is több alkalommal történt már meg. A fesztivál pedig nagyon fontos a város számára, hiszen érzelmeket mélyítő programoknak adhat otthont évről évre.


Az első előadó, dr. Felföldi László, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója, a moldvai csángók kulturális szellemi örökségéről beszélt. Elmondta, hogy a moldvai csángók kultúrája is a világörökség része, azzá kell emelni. Az európai integrációban a közösségeknek saját értékeiket kell megőrizni, megtartani. Nagyon fontos, hogy a helyi tudás gazdagodjon, s a közösség ezt továbbadhassa. Ma az örökség megújítása a közösségek felelőssége. Ez sokrétű folyamat, mert a csángók jelentős része EU-s országokban, pl. Spanyolországban dolgozik, hogy megélhessen, hogy családját eltarthassa. Az otthon maradottaknak viszont döntő szerepük van a csángó kultúra megőrzésében. A szellemi kulturális örökség védelméről már van UNESCO egyezmény, s vannak EU-s források is – pl. Leader-programra, a Natura 2000 programra – ami segíti ezt a célt. Például Gyimesfelsőlok is Leader-település.

Felföldi László külön kiemelte a csángó fesztiválok jelentőségét, mely örökségszemléletű program. Az örökségvédelemben az a tét, Nagy Lászlóval szólva, hogy ki viszi át a túlsó partra. Ebben vállalt Jászberény fontos szerepet.


Különleges volt Ősz Róbert előadása. Ő a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karának oktatója. 2009-ben Lábnyikon tárgy- és környezetkultúra kutatást végzett egy csapattal. A mintegy 1500 fotóból egy kiállításnyi válogatást is láthattunk a fesztivál alatt a DMK nagytermében a kicsiny faluról, ami elképesztő viszonyokról, szegénységről tanúskodik. Elmondta, hogy amit láttak az a valóság, a szegénység, az elmaradottság tény. A kis moldvai faluba földút vezet, ásott kútból veszik a vizet, csak áramellátás van és kábeltévé. Egyetlen megélhetési forrás a mezőgazdaság. A szegénység közepette is igyekeznek az ott élők a templomot és hitüket őrizni, s feltűnt néhány színes viseleti darab is a lányokon. A hagyományaik fontosak ilyen szegénységben is.


A moldvai csángók történetéről is beszélt dr. Hardy F. Gábor, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője, aki egyben a miniszter, Réthelyi Miklós üdvözletét is tolmácsolta. Dicsérettel említette Jászberény húszéves törekvését, amit a csángó kultúra érdekében kifejt. A 70 kicsiny falu történetét idézte fel, melyek sok román falu között is egyfajta magyar kultúrát őriznek máig. Kifejtette, hogy székelyek is kerültek arra a vidékre a XVIII. században, de úgy gondolja, hogy a honfoglalás idején Etelközben maradt magyarok is lakják ezt a vidéket. Nemzetünk kultúrájának fontos része a csángóföldi is. Kiemelte, hogy a csángók népessége nem fogyatkozik az elmaradottság ellenére. A 2007-ben alapított első magyar házat a Csángó Magyar Szövetség segítségével építették meg. Ez egyfajta gyermekek háza, ahol az iskola után foglalkoznak a diákokkal a nyelv, a kultúra megőrzése érdekében. Ma már 20-22 faluban is van ilyen, mely az oktatást, a kutatást is segíti. Szóba hozta azt is, hogy a csángóföldiek szegénységével együtt jár, hogy a romániai vezető pártra szavaznak, a hivatalok elvárásainak igyekeznek megfelelni, mert a segélyeket onnan kapják. A tájékozódást a kocsma, a helyi közbeszéd és a TV adta hírek jelentik. Így nem csoda, hogy igyekeznek minden aktuális lehetőséget megszerezni, megtartani a megélhetésükhöz.


Benke Pál ízes beszédét kicsit szokni kellett, mert akcentusa igen furcsa volt. Ő Somoskáról érkezett, és az ottani csángók életéről, nyelvhasználatáról beszélt. Az ezeréves határon túli területen az átlagember nem tudja a világ szörnyű dolgait, a helyi vezetés – a segélyek révén – kézben tartja őket. A rendőr, a pap, a tanár nem helybeli, nem csángó. Két világ határán igyekeznek megmaradni, s ehhez bizony jól jön a segítség. Igaz, nagy a szegénység, ám a lelkük gazdag. Dolgos emberek, akik szépítik otthonukat. Ha el is mennek Spanyolországba pénzt keresni, azt haza viszik, és ott építenek nagyobb, komfortosabb házat családjuknak. A megmaradás során fontos számukra, hogy Jászberény hívja, fogadja őket, hogy itt lehetnek, és találkozhatnak más népek képviselőivel.


Egy másik verziót hallhattunk Varga Norberttől arról, hogy a Szeret és a Prut mentén milyen népek is éltek, élnek. A Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója szerint az Etelközben nemigen maradtak magyarok a honfoglalás után. Oda besenyők, aztán alánok, később kunok települtek, kizárt, hogy magyarok ott tartósan megmaradtak volna. Arról beszélt, hogy a kunok az 1210-es években betörtek a Kárpátokon belülre. Őket a Német Lovagrend segítségével a Kárpátokon kívülre szorították, és közben keresztény hitre térítésük is történt. A domonkos rendi szerzetesek munkája eredményeként a milkói püspökséget így hozták létre a Kárpátokon túl. Ezzel a Magyar Királyság területét tulajdonképpen a Szeret völgyéig kiterjesztették. Akik ezen a területen éltek/élnek a csángók, mely az 1230-as években így lehetett.

A konferencia zárásában Tímár Zsombor László Gyimesfelsőlok polgármestere beszélt a két település kapcsolatáról. Kifejezte, hogy a falu számára milyen fontos az a 20 éves kapcsolat, ami Jászberényhez fűzi az ott élőket, milyen fontosak a csángó fesztiválok. A két település kapcsolata egyre sokrétűbb. Az identitás megőrzésében sokféle lehetőséget nyújt az együttműködés. Nyelvük, nemzeti öntudatuk őrzésében az anyaország közeledése fontos tényező volt. Újraélesztették a néphagyományokat, a zene, a tánc, a viselet reneszánszát éli.


Jászberény és Gyimesfelsőlok kapcsolata határokon átívelő nemzetegyesítés. Kiemelte, hogy a saját szülőhelyen kell a művészeti, vallási, kulturális azonosságot segíteni. Tamási Áront idézte:”.. a madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”  Aztán Orbán Balázs gondolatával folytatta, miszerint értékeinket nem szabad veszni hagyni. A két település kapcsolatának pedig a lényege, hogy testvéri barátságban megtartsuk kultúránkat -  mondta a polgármester.


A konferencia zárszavában Papp Imre elmondta, az anyaországi vezetésnek nagy szerepe van abban, hogy az örökségvédelem terén nemzetegyesítő programok kezdődtek. Ez fordulatot jelenthet a csángók számára is.

Forrás: tutihir.hu